Takács Ferenc: Az egyháztörvény és Kapolcs tanulságai
2011. augusztus 7.

„Nagyon sok testvérünk van minden felekezetben, de egyetlen egy felekezet sem képes üdvözíteni. Az üdvözítő egyedül a Názáreti Jézus, aki a Krisztus. Ő az út, az élet és az igazság. Senki sem mehet az Atyához, csak általa. Tévedés azt gondolni, hogy ha valakit gyerek korában megkeresztelnek, üdvözölni fog, mert Jézus maga mondta, hogy „aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, és aki nem, az elkárhozik”. Azt is mondta, hogy „bizony bizony mondom nektek, ha újonnan nem születtek víztől és Szent Lélektől semmiképpen nem mehettek be Isten országába”. Ezek sokkal erősebb kinyilatkozások és valóságok, mint amelyeket bármely emberi szervezet mond ki.”

A Jeremiás 15. 19-21. drámai szavai a mai korban is szólnak Isten népéhez: ¹⁹”Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj ő hozzájok! ²⁰És e nép ellen erős érczbástyájává teszlek téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr²¹ És megszabadítlak téged a gonoszok kezeiből és kimeneteletek téged a hatalmaskodók markából”. Számomra ebben az Igében az a legfontosabb, üzenet, hogy ha külön választjuk a jót a hitványtól, Isten olyanná tesz minket, mint az Ő szája. Rendkívül fontos, hogy az Ige fényében megítéljük azokat a dolgokat, amelyek történnek körülöttünk, mert az olyan, mint a kétélű kard, megítéli a szívnek és a léleknek a gondolatait, és világosságra hozza még a sötétségnek a titkait is.

Rengeteg kérdés merült fel bennem (is), mert a Magyar Köztársaság legfőbb hatalmi szerve, az Országgyűlés egy törvényt hozott, amely meghatározza, hogy ki az egyház és ki nem az.

Válaszul sok mindent mutatott nekem az Úr. Többek között azt, hogy a hivatalos egyházakban sok testvérünk van, ugyanakkor attól, hogy valaki bármelyik egyháznak a tagja, még nem hívő. Mi semmiképpen sem szeretnénk megkülönböztetni, kirekeszteni senkit, de ugyanakkor felelősségérzet támadt bennem, mert a politikai értelemben vett egyház és az eklézsia (a kihívottaknak sokasága) között nagyon nagy a különbség.

A hivatalos egyházakhoz zömében névleges keresztények tartoznak, akik soha nem találkoztak Jézussal, nem születtek újjá, akiknek az életében a Szent Lélek munkája nem látszik. Ők az Országgyűlés tekintélye által piedesztálra lettek emelve, a lelkiismeretüket megfertőztették azzal, hogy ők a követendő minta, a példa. Nagyon veszélyes dolog azt mondani egy embernek, aki a kárhozat útján megy, aki soha nem született újjá, hogy keresztény. Életveszélyes ezeket az egyházakat mintává tenni, holott ezek a felekezetek, ha megvonnák tőlük az állami támogatást, összeomlanának, mivel zömében az állam „asztaláról” élnek. (Nálunk ez 5 %, amit az adófelajánlások tesznek ki. Minket azok tartanak fenn, akik a gyülekezetben áldást vesznek. Egyébként ezt Isten így is akarja.)

Nem új dolog, ami most ez ügyben történt. Az Ezékiel 13,18-23-ban azt mondja az Ige, hogy hamis biztonságba ringatják az embereket, meg olyan köteleket raknak emberekre a hazugságuk által, amelyekkel az e világ fejedelme meg akarja akadályozni az emberek megtérését. De a jó hír, hogy Isten ellene lesz ezeknek a kötéseknek, takaróknak, és fel fogja szabadítani ezeket az embereket igazság és világosság által.

Az, hogy valaki valamely egyházhoz tartozik, részt vesz annak szertatásain, nem viszi őt a mennybe. Oda Jézus Krisztus visz. A Zsidó levél 8. fejezetében azt olvassuk, hogy „új szövetséget kötök velük és a szívükbe és az elméjükbe írom a törvényemet, és nem mondja senki az ő atyjafiának, hogy gyere és ismerd meg az Istent, mert ők mindannyian személyesen megismernek engem.” Ez az Újszövetség kulcs eleme. Sőt, a Róma 8-ban azt mondja az Ige, hogy “akiben nincs meg Krisztus szelleme az nem az övé.”

Amikor Keresztelő János elküldte a követeit, kérdezzék meg Jézust, hogy ő-e az eljövendő, nem teológiával válaszolt, hanem azt mondta: „Menjetek el, és mondjátok el, mi történik! A vakok látnak, a süketek hallanak, a poklosok megtisztulnak, a sánták járnák, a szegényeknek Isten országának az örömhíre hirdettetik”. Ahol a Názáreti Jézus jelen van egy ember életében, ott a keresztnek az áldásai (a gyógyulás, a szabadulás) is megjelenjenek. Nem azt mondom, hogy egyetlen betegnek sincs jelen az életében Jézus, de akinek ott van, az élő személyes kapcsolatban van vele hit által, és az Ő szabadítását várja. A történelmi egyházak viszont a karitatív, szociális és muzeális tevékenységekre teszik a hangsúlyt. Nincs ezekkel semmi probléma, csak az egyház fő feladata az evangélium hirdetése. Ha pénzt gyűjt az evangélium hirdetésére és a szegények segítésére, az nagyszerű, de a tevékenysége súlypontjában az üdvösség hirdetésének kell lennie. Egy hívő elsősorban az üdvösségnek, a kegyelemnek, a mennyek országának a földi követe.

Az elmúlt hónapokban néhány felekezet megállapodott az Országgyűléssel, hogy őket tekinti az állam egyháznak, és támogatja a tevékenységüket. Vagyis a kormányzat politikai alkut kötött velük, és valamiért cserébe egyházi státuszt adományozott nekik.

Lelkük rajta, bár kérdezem: Kik is azok a biznisz-egyházak? Ez az ő ügyük, nem a miénk. Egy dolgot azonban szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Sem az Evangéliumokban, sem az Apostolok cselekedeteiben nem olvassuk, hogy a tanítványok Heródeshez fordultak volna pénzért. Heródes szerepe egészen más volt: tetszeni akart a farizeusoknak, a vallásos vezetőknek, ezért lefejeztette Jakabot, elfogatta Pétert. Később azt látjuk, hogy a nép, akinek élelmet adott, istenként tisztelte, ő pedig elfogadta ezt a dicsőséget. (Ezért később az Úr angyala megverte őt.)

Vannak testvéreim az Úrban a történelmi egyházakban is, akiket szeretek, tisztelek és nem akarom, hogy megosszanak minket. Az én beszédem nem ellenük szól, hanem arra vonatkozik, hogy válasszuk külön a jót a hitványtól! Isten igenis szereti ezeket az embereket, akiket azzal hitetnek, hogy jó úton járnak. Nem viszonyulhatunk hozzájuk arroganciával, felsőbbrendű módon, de az igazságot el kell mondanunk nekik, szeretetben. A vallásos emberek tudnak Jézusról, keresztről, megváltásról, csak nem ismerik Őt, nem találkoztak Vele személyesen. És a különbség pontosan ebben van: erő vagy a kegyesség látszata. Az igazságnak két éle van: öl és elevenít. Életre metszi az embereket, de a gonoszságot meg kell ítélni, különben nem fognak az emberek megszabadulni. A kereszt két dologról szól: Isten szeretetéről, irgalmasságáról, jóságáról, de arról is, hogy Isten bűngyűlölő.

A Máté 16. három dolgot ír le. Jézus óvja a tanítványokat (amikor arra emlékeztette őket, hogy bőségesen ellátta az embereket hallal és kenyérrel), a farizuesok és a szadduceusok kovászától.

A farizeusok kovásza: a képmutatás. Ne hazudjunk, ne mutassunk kegyességet, miközben Isten erejét megtagadjuk.

A szadduceusok kovásza: a hitetlenség. Óvakodjunk attól, hogy kétségbe vonjuk az Ige igazságát! Isten minden ígérete igenné és ámenné lesz!

Egy másik helyen a Heródes kovászától is óv Jézus, ami a hatalom és a pénz kovásza.

Jézus, amikor Péterrel beszél, bemutatja az anyaszentegyház alapját, ami az a kijelentés, hogy Ő az élő Istennek a fia. Nem Péter az egyház alapja, hanem a kijelentés. S ha bennünk és a gyülekezetünkben ott van ez a kőszikla, akkor a pokol kapu sem fognak rajta diadalmat venni. (Nem mi fogjuk az egyházat felépíteni, hanem az Úr!)

Jézus arra hívja fel a tanítványai figyelmét, hogy eljött az idő, és ha valaki Ő utána akar menni, az tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét. Aki meg akarja tartani az életét, el fogja veszíteni, de aki Érte elveszti, meg fogja tartani. Magyarul azt mondja, hogy Ő fontosabb, mint a világi élet, karrier. A világi pályán is az lehet igazán sikeres, aki a kősziklán áll, Jézust teszi az első helyre.

Őrizzük meg a szívünket, és álljunk be ebbe a szolgálatba, vállaljuk fel, hogy a nyilvánvaló igazságot hirdetjük! Mondjuk el azt szelídséggel és istenfélelemmel. Isten megígérte, hogy hitből hitbe ki fogja jelenteni az Ő igazságát, és le fogja tépni a köteleket az emberek csuklóiról.