Újfajta inkvizíció a Parlamentben

A magyar Parlament újabb példátlan jogfosztásra készül a bel- és külföldön egyaránt sokat kritizált új egyházi törvény alapján.

A jogfosztott evangéliumi egyházak nyilvános istentisztelettel demonstrálnak a visszamenőleges törvénykezés, a jogegyenlőség önkényes felszámolása ellen a Kossuth szobornál vasárnap, 11 órától.

17 egyház jogainak meghagyása csak cukormáz azon a ciánpirulán, hogy 67 bejegyzett felekezetet egy parlamenti bizottság – annak erős felekezeti kötődéssel rendelkező elnöke – javaslatára megfosztanak korábban jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaitól.

Indoklás és fellebbezési lehetőség nélkül.

Az a parlamenti bizottság, amely az emberi jogok védelmére esküdött fel.

Az idő és információ hiányra hivatkozó magyarázkodási kísérletek, az érintettek számára csak olajat jelentenek tűzre. A lelkiismereti szabadság az emberek legbensőbb és legszemélyesebb joga, amely nem állami kegyadomány, hanem minden embert a vele született méltóságánál fogva megillető jog. Ennek lábbal tiprására nem lehet magyarázat sem kapkodás, sem sietség, sem tudatlanság.

A törvény alapvető hiányosságait jól mutatja, hogy Dr. Lukács Tamás elkötelezett katolikus jogász, egymaga vállalkozhatott arra, amire a Magyar Tudományos Akadémia egész bizottsága sem akart. A parlamenti szavazógép pedig minden korábbi ígéret ellenére ugyanolyan lendülettel működik, figyelmen kívül hagyva jogot és józan észt. A Köztársasági Elnök úrnak és a képviselőknek is tudniuk kell, hogy ez a törvény és ez az eljárás ütközik az emberi jogi normákkal és az alkotmányossággal. Erre a tényre immár alkotmánybírósági határozat, az éppen hazánkban tárgyaló Velencei Bizottság ajánlása, és az Európa Parlament többségi határozata is felhívja a figyelmet.

Mi olyan törvényt szeretnénk, amely a lelkiismereti szabadság jogát nem teszi a politika játékszerévé. A közösségi vallásgyakorlás lehetőségét nem köti a polgárok számára teljesíthetetlen és homályos feltételekhez. Nem diszkriminál és nem privilegizál. Nem avatkozik bele pénzügyileg sem a felekezetek közötti viszonyokba, hanem az egyházak fenntartását a hívőkre bízza, az állam által esetleg nyújtott támogatásokhoz, kedvezményekhez való hozzáférést pedig átlátható, teljesíthető és normatív alapon, jogorvoslati lehetőséggel szabályozza.

A jogfosztott evangéliumi egyházak, köztük a Budapesti Autonóm Gyülekezet, méltósággal veszik tudomásul a méltatlan eljárást, és az utolsó egyházi jogállásban töltött vasárnapon, a Kossuth téren, 11 órától nyilvános istentisztelettel demonstrálják a hitüket és jogaikhoz való ragaszkodásukat.

Egyúttal bejelentik, hogy alkotmányjogi panasszal élnek a törvény és az abból fakadó eljárás ellen, az Általános Jogok Biztosához és a starssburg-i bírósághoz fordulnak jogaik érvényesítése érdekében.

Budapest 2012-02-21

A Budapesti Autonóm Gyülekezet (még elismert egyház) vezetői

további információ: www.bpa.hu, e-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Háttér infók:

A parlament előtt fekszik az egyházi törvény módosításának tervezete, mely 17 további felekezetnek engedélyezi, hogy megtarthassa egyházi jogállását. Egy másik határozati javaslat pedig arról, hogy 67 az egyházi státuszának megtartását kérő felekezetet a parlament utasítson el. Ők egy éven belül nem is kezdeményezhetik egyházként való újbóli elismertetésüket, korábban gyakorolt jogaiktól megfosztják őket és törvényi kényszerrel egyesületként kell tovább működniük, mégpedig az egyesületekre vonatkozó általános szabályok szerint, mert nem alkották meg a közösségi vallásgyakorlás sajátosságait figyelembe vevő, a  vallási egyesületre vonatkozó szabályokat. Ahogy az egyházból az egyesületté válást szabályozó miniszteri rendeleteket sem.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az érintett egyházakkal semmilyen hivatalos egyeztetés sem folyt. Mivel az elutasító határozat nem tartalmaz semmilyen érdemi indoklást, így a jövőre nézve sem tudható, hogy milyen kritériumok alapján lehet majd egyházi státuszt elnyerni.

Ebből a 46 közösségből legalább 20 mindkét (egyébként vagylagos) kritériumnak (20 év honosság, legalább 100 éve működő világegyházhoz tartozás) megfelel, státusza megtartását is kérte, mégis elutasításra javasolják.

Több tucat neoprotestáns egyház pedig már január elsejétől jogfosztott lett, mert nem is látták értelmét, hogy egy ilyen megalázó és értelmetlen eljárásnak alávessék magukat.

A jogaiktól megfosztásra javasolt 67 egyház között 46 bibliai alapú keresztény közösség (neoprotestáns reform egyház), akik az adózóktól 2010-ben közel 10 000 egyszázalékos felajánlást kaptak, kb. 25 000 taggal rendelkeznek és közel 50 000 ember felé teljesítenek valamilyen szolgálatot. Jogfosztásukkal -  becslésünk szerint - száznál több lelkész veszíti el a munkahelyét és jogi státuszát, az intézmények ellehetetlenülése miatt pedig további ezer alkalmazott veszítheti el a munkáját.

Egy szemléltető adat az egyházi státusz és az egyesületi státusz közötti különbségre:

Az állam az adófizetők pénzéből több, mint 110 milliárd Forinttal kívánja támogatni az egyházakat, míg az egyesületté visszaminősített felekezetek tagjai, az adójuk egyházi egy százalékát sem ajánlhatják fel a saját közösségeiknek.

A hivatalos kommunikáció szerint egyfelől nincs nagy különbség az egyesületi és az egyházi státusz között, ugyanakkor az egyházi státusz annyira különleges és kivételes, hogy oda csak különlegesen szigorú vizsgálat után lehet bárkit „beengedni”. Ez a két állítás nyilvánvalóan nem lehet egyszerre igaz.

Az egyház alapítási láz elsősorban a csak az egyházaknak járó kiegészítő normatív támogatás miatt tört ki, ami a vatikáni szerződés „vívmánya”. Ezért nem tisztességes csak a korábbi egyházi törvényt okolni. Számos hajléktalan ellátó, öregotthon és iskola alakult át egyházzá annak érdekében, hogy ehhez a támogatáshoz hozzájuthasson. Ezt a problémát az illetékes minisztériumok már korábban, saját hatáskörükben egyébként megoldották.

Csak másod sorban vetettek szemet az egyházi egy százalékra (ami szintén csak az egyházaknak járó kiegészítő támogatás miatt lényegében 2%) olyan szervezetek, mint a Noé állatotthon vagy a születés méltóságát a zászlajára tűző szervezet. Ezek egyike sem kérte egyházi státuszának fenntartását. Ezt a pénzt egyébként mindenképpen felosztják az egyházak között, így a költségvetés itt nem takarít meg semmit, csak a maradó egyházak járnak még jobban.

Innentől fogva értelmetlen „bizniszegyházakra” hivatkozni.